9. fejezet

Az első küldetés

Délután egy óra felé járt az idő mikor az ifjoncok éppen edzést tartottak a többi alkimistával együtt. Egy ringben tartották az edzést hol mindenki, letesztelhette a másik erejét. Éppen Dorothyra került volna a sor mikor egy hangot hallott.

„Dorothy, Nina és Thomas gyertek ide légyszives!”- Edward volt az, aki ott állt az edzőterem ajtajában. Dorothyék odasiettek hozzá és látták, hogy egy nagy sárga boríték van a kezében, ami le van pecsételve.

„Mi az a kezedben apa?”-kérdezte Nina

„Megkaptátok az első hivatali ügyeteket. Ebben a boritékban minden le van írva.”

„De állat!!!”-kiáltott fel Dorothy és kikapta apja kezéből a borítékot.

„Mi van benne?” – kérdezték kíváncsian Nináék és Dorothy mögé ugrottak, majd összerogytak, mert mind a ketten Dorothyn támaszkodtak és Doro kibillent az egyensujából.

„Nem igaz hogy nem tudtok nyugton maradni egy pillanatra sem!!!!!”-Dorothy fején az erek kidagadtak és a kezét ökölbe szorítva üvöltött. Majd eldobta a borítékot és Nináék felé fordult majd tördelni, kezdte az ujjait.

„Doro ugye nem akarsz minket bántani?!”- kérdezte Thomas

„Áh nem!”-Ekkor tűz gyúlt Doro szemében és Nina Thomassal összeölelkezve kezdtek sírni és hátrálni a sarok felé- „Majd most megtanuljátok, hogy több ilyet nem csináltok!”-amint ezt kimondta két hatalmasat lekevert nekik.

„Na nem kell mindig ugrálni úgyis mindent megtudtok!”-Nina és Thomas két nagy búbbal a fejükön feküdtek az edzőterem másik sarkában .-„Na gyertek már vissza vagy kaptok még egyet.”-hihetetlen de ezt kimondta és egy másodperc alatt ott álltak mellette .-„Nos el kell mennünk Xenotime városába mert egy alkimista tiltott kísérleteket végez állatokon és furcsa mód a városból sorra tűnnek el a fiatal gyerekek. Ma este kell indulnunk.

„Érdekesen hangzik.”-mondta Thomas

„De elég veszélyes is.”- kezdte el magyarázni a dolgokat Edward –„Kristofer Klein, alkimista de a legrosszabb fajtából. Tucker kutatásait folytatja, azaz emberi nyelven beszélő quimerát akar létrehozni, irányítani és ezekkel, a lényekkel akar harcolni a háborúkban. Ma már tudjuk, hogy bizonyos alkímiai mágiával egy ideig birtokolhatjuk az álatok ereét emberi quimera formában, de ez nem állandó folyamat. Ő viszont ezt állandóvá akarja tenni.

„Rendben akkor máris indulunk.”-felelte Dorothy ökölbe szorított kézzel és elrohantak.

„Remélem, tudják, mit csinálnak és nem lesz semmi bajuk.”- sohajtott Edward és elindult Alphonseért mert nekik is el kellett menniük egy másik ügyet megoldani.

A vonatút most zökkenő mentesen zajlott Xenotime városába.

„nos itt azt írják, hogy Kristoper Klein a völgyben, lakik egy eldugott kastélyban.”-olvasta Nina.

Egy fél óra múlva megtalálták a házat, ami egy hatalmas gótikus kastély volt.

„Ez baromi nagy!”-fakadt ki csodálkozva Thomas

„Hát igen az állam jól pénzeli a kutatásokat.”-mondta Dorothy és bementek a nagy vaskapun. Már sötétedett és a vaskapu nyikorgása bezengte a völgyet, ami még félelmetesebbé tette a helyet. Mikor becsöngettek a csengő hangja ilyesztöen kongott az üresnek tűnő ház falai ódon között. Majd halk de erőteljes léptek hallatszódtak.

„Jó estét miben segíthetek?”-az ajtót egy magas, cingár, szemüveges férfi nyitotta ki. Bőre hulla sápad és a szemei, pedig karikásak voltak. Látszott rajta hogy az elmúlt pár héten nem aludt túl jól.

„Jó estét az Alkimisták Rendje küldött minket hogy vizsgáljuk meg a kísérleteit.”-mondta Dorothy és felmutatta az erről a parancsról szóló papírt.

„Értem, kérem, kövessenek.”-ekkor a férfi szemüvegén megcsillant az ablakon beszűrődő hold fénye.- „Tudják nem sok, látogatom, van ezért elnézést, kérek a rendetlenségért. Íme ez mögött az ajtó mögött van a dolgozó szobám, és az irataim kérem, kövessenek.” – a szoba minden szegletében könyvek sorakoztak az asztalon, pedig kémcsövek. A dolgozószobából nyílt egy másik helyiség és mikor Nina az ajtóhoz ért és benézett látta hogy minden tele van quimerákkal.

„Dorothy ezt meg kell nézned!”-kiáltott

„Uram isten! Ez nem lehet igaz!”-hüledezett Dorothy- Uram nagyon sajnálom de, parancsot kaptam, arra, hogy ha tiltott kísérleteket találunk le, kell önt tartoztatnom. A quimerák pedig tiltott dolognak számítanak, úgyhogy maga most velünk jön az alkimisták központjába.”

„Oh igen.”-mosolyodott el a férfi- sajnálatos módon ebből nem lesz semmi.”-amint kimondta meghúzott egy kart és egy csapóajtón át lezuhantak Dorothyék egy földalatti kamrába. A kamrában folyt egy patak de a vize vérvörösen izzott.

„Úr isten maga a bölcsek kövét is elő akarja állítani! Ezért duplán megfizet!”-kiáltotta Dorothy és utána látta, hogy Nina nincs sehol majd hallja, hogy Nina kiáltozik

„Segitség! Dorothy! Thomas! Segítsetek!”- elsodorta a földalatti sebesen haladó vízförgeteg.

„Nina nyugalom! Mindjárt megmentünk”- kiáltotta Dorothy és Tom de már túl késő Nina eltűnt nem lehetett látni sehol. Dorothy még felnézett a mennyezetre ahonnan leestek majd bele akart ugrani a folyóba, hogy kihúzza Ninát de Tom megragadta.

„Ne! Tudod, jól mit tesz az élő szervezettel! Vége!”-Dorothy a földre zuhant és automail kezével a földet ütötte és a könnyei záporozni, kezdtek de, tudta hogy húga még életben van mivel a köztük lévő testvéri kötelék még mindig „élt”.

„Ninaaaa!!!”-Dorothy még kiáltott egyet de nem kapott választ…