2.fejezet -1.rész

Az új fullmetal

Edward Elric emlékezik pár szóban: „Mikor Dorothy megszületett már akkor tudtuk, hogy különleges, hiszen a bölcsek kövének jelével a hátán született. De idő közben, ahogy Ninával együtt cseperedtek olyanok lettek, mint Al és én. Alkimisták lettek ők is. Dorothynak viszont egyre különösebb képességei mutatkoztak meg.”

8 évvel ezelőtt

Reggel volt és Edo Winryvel a konyhában volt.

„Dorothy ma 8 éves és mit szolnál, ha elmennénk piknikezni?”

„Az jó lenne Edo ott legalább egy, kicsit pihenhetünk és a gyerekek is, ellenének végül is mi baj lehetne.”

„Rendben akkor szolok nekik és Aléknak hogy készüljenek.”

Délben a nagyerdő melletti kis tisztáson piknikeztek és megünnepelték Dorothy szülinapját. A felnőttek pihentek a gyerekek,Dorothy, Nina és Thomas pedig bújócskáztak az erdőben. Megbeszélték a játék előtt, hogy nem mennek túl mélyre az erdőben, nehogy elveszenek. A játék hevében Nina erről megfeledkezett és elbujt az erdő legmélyén. Dorothyék nem találták sehol és szóltak a szülöknek. Mindenki kétségbe volt esve, hogy vajon hol lehet.

„Nina, Nina hol vagy? Válaszolj!”-Vizhangzott az erdő.

Egyszer csak egy hatalmas sikoly szelte át a levegőt és mindenki nekiállt rohanni az erdő közepe felé. Dorothy volt a legközelebb és mikor odaért látta hogy Ninát körülvették a farkasok. Azt tudni kell, hogy Dorothy akármit megtenne húgáért még az életét is, feláldozná, azért hogy ne essen baja.

„Nina maradj nyugton, ne csinálj semmit, mindjárt itt lesznek apáék!”kiabálta Dorothy.

De hiába nem lehetett tovább várni, mert az egyik farkas támadásba lendült. Nina ismét felsikított és a félelemtől megdermedve észre sem vette, hogy Dorothy ott áll előtte és az ő jobb kezét harapta át a fenevad. Dorothy ezzel egyidőben felsikított a fájdalomtól és a felnőttek most már tudták, hogy merre keressék őket. Aztán az erdőt sejtelmes kék fény árasztota el majd egy újabb sikoly hallatszott. Az utolsó sikoly azért hangzott el, mert Dorothy alkímiát használt hogy eltüntesse a farkasokat. De mikor végrehajtotta a transzmutációt hogy, eltüntesse azt a farkast mely a kezét, harapta nem csak a farkas tűnt el örökre, hanem Dorothy jobb keze is tőből leszakadt. Dorothy vérbefagyva feküdt a földön és sokkot kapva az eget bámulta és mély levegőket vett. Nina ott volt mellette és magáhozölelve kiabált:

„Doro! Ne halj meg ne hagy, itt kérlek! Nővérem!!!”

Innen már tudták a felnőttek, hogy baj van és mikor odaértek látták is, hogy nagy a baj. Edo ért oda utoljára és mikor meglátta, hogy Dorothy a földön fekszik és hiányzik a karja lemerevedett, és könnyek szöktek a szemébe és csordultak le az arcán.

„Istenem!”-mondta hallkan- Miért pont ő? MIÉRT?!” …