8.fejezet

Az Acél főnix

Két nappal később délután a szálláson megcsörrent Edward szobájában a telefon.

„Igen?”

„Elric maga és a többiek az irodámba de azonnal!”-Mustang volt az

„Igen is uram máris megyünk.”-fejezte be Edo és letette a telefont.

Fél óra múlva mindenki ott volt Mustang irodájában. Az asztalán három boríték volt s azokon Dorothy, Nina és Thomas neve állt. Roy felállt az asztalától és elindult a kezébe vett borítékokkal hogy azokat átadja a gyerekeknek.

„Azért hivattam ide magukat, mert az Alkimista Hivatal és a führer kiutalták az új hivatali beceneveiket. A borítékok név szerint tartalmazzák őket.”

„Egy kérdés uram. Ezentúl így fognak minket hívni vagy a rendes nevünkön?”-kérdezte Dorothy

„Így is és úgy is fogják magukat hívni Elric kisasszony. De ez a név mindig szerepelni fog a rendes nevük mellett.”

Amint ezt kimondta Mustang mindenki nagyot nyelt, nehogy valami ciki nevük legyen, és ezzel cukkolják őket a többiek az életük végéig.

„Értem uram”-bolintott Dorothy

„Általában egy tulajdonság alapján kapjuk a nevünket, mint ahogy én a láng alkimista nevet mivel a tűz a fő alkímiai erőm. Vagy mint Edward acél alkimista és Al pedig acél szív alkimista.”

„Tehát ami a fő alkímiai erőnk az szerint kapjuk a nevünket?”-kérdezte Nina

„Igen. na de mostmár nézzük a neveket, mert én sem érek rá örökké magukkal foglalkozni. Nos Thomas neked a szél a fő alkímiai erőforrásod így a neved ’Szélvész alkimista’.

„Király!-Szólalt meg Tom

„Nina neked a föld a fő alkímiai elemed és mivel nagyon erős is vagy a neved ’földrengető alkimista’.”

„Veszedelmes és pusztító név. Tetszik!”-mosolygott Nina

„Dorothy a vizsgán bemutatott jelenet miatt hogy újra életre kellteted a fiam és…”-ekkor kopogtak az iroda ajtaján.-„Istenem mi jöhet még ma?! IGEN KI AZ MÁR MEGINT?!”-kérdezte elég mérgesen Roy.

„”Elnézést Mustang hogy zavarom.”-Nestja Salamon jött be az ajtón és mikor Roy meglátta, azonnal vigyáz állásba ugrott.

„Én kérek elnézést igen tisztelt Salamon tanárnő, ha esetleg megsértetem csak ma kész, örültek háza, van.”-mondta teljes tisztelettel Roy és egy kicsit zavartan remegett a hangja.

„Ugyan már Roy mikor szedtem le a fejét, ne féljen ennyire tőlem amúgy semmi gond megértem, hogy kimerítő napja volt de Dorothy nevét én szeretném közölni.”-Nestja ekkor közelebb sétált Dorothyhoz és minden lépésnél druida botjával koppantott egyet a földön.

„Ez csak természetes, ahogy óhajtja tanárnő.”-Roy ezzel egy időben fejet hajtott.

„Nos Dorothy a főnix az élet madara és benned megtalálható a főnix vére, ami hihetetlen, mert ezt az alkímiát csak az én vérvonalam ismeri és tudja minden titkát. Nos te életeket adsz, ezért úgy tűnik élet alkimista, vagy ami nagyon ritka és mivel automail karod van, ami acélból készült a neved, …- ekkor Dorothy nyelt egy nagyot, mert nem tudta elképzelni, hogy milyen lesz a neve-…Dorothy Elric az ’Acél főnix vagy máshogy FullMetal főnix’.”

Dorothy megkönnyebbülve hallotta nevét és így szolt:

„Megtisztelő név és elég súlyos de talán elbírom.”-átvette a nevét, tartalmazó borítékot és büszke volt magára és a többiekre hogy végre igazi állami alkimisták lettek. Már alig várta mikor kapják meg az első küldetést, és mikor próbálhatják ki élesben azt, amit oly szorgosan tanultak.

Illusztrációk

Sziasztok!Íme pár szereplő illusztrálása sajnos még három hiányzik még nem volt időm megrajzolni őket. Kérlek, nézzétek el nekem, hogy a rajzaim egy kicsit bénák, mert nem túl régóta rajzolok mangákat és csak most, tanulom. A képeket a barátnőmnek ajánlom, mert ő mondta, hogy tegyem fel őket. Puszi mindenkinek: Mandalatündér

7. fejezet 2. rész

A főnixia csók

Egy hatalmas villanást lehetett látni és Millian a földre került. Mindenki döbbenten állt és nem értették, hogy Dorothynak honnan van ilyen hatalmas ereje. De azt sem értették, hogy lehet, az hogy egy lány legyőzi a legtehetségesebb fiatal alkimistát. Millian mozdulatlanul feküdt ezért páran odasiettek hozzá, hogy ellenőrizzék, hogy minden rendben van. Mikor odaértek látták hogy Millian nem lélegzik és pánikba estek:

„Roy! Nem lélegzik! Valaki hívja az orvost!”

Roy amint ezt meghallotta felállt a helyéről és döbbenten bámult Riza pedig sírva fakadt, hogy elvesztette egyetlen fiát.

„Istenem Elric! Nézze meg mit művelt a lánya!”-Üvöltött Mustang

Edward is csak ott állt lemerevedve, hogy honnan lett ilyen ereje Dorothynak.

„Mustang! Üljön le és hívja el az embereit a fia testétől.”

„Mégis hogy képzeli ezt Nestja! A fiam halott és ezért az Elric lánynak felelnie kell!”-amint ezt Roy kimondta könnyek folytak végig az arcán.

„Nyugalom.”-szólalt meg egy angyali, földöntúli hang.-„Sajnálom, amit tetten nem szerettem volna bántani senkit. Amit elrontottam azt most helyrehozom.”-Amint Dorothy ezt kimondta leszállt Millian teste mellé és megcsókolta.

Mindkettőjüket ragyogó fény vette körül. A fény szépen lassan elhalványult és már látszódott hogy Dorothy szárnyai eltűntek és visszaváltozott emberré. Miután a fény teljesen eltűnt Dorothy lerogyott a földre Millian teste mellé és elájult. Ezzel egy időben Millian egy hatalmas levegőt vett jelezve, hogy újra az élők sorában van. Az ismeretlen nő a résztvevők között alkimista egyenruhát viselt de senki nem ismerte de magában ezt motyogta gonosz mosollyal az arcán:

„Ezt jelentenem kell Eszternek”-és ezzel eltűnt a nézők közül

Dorothyt és Milliant elvitték az orvosiba és ott pihentek. A vizsga tovább folyt. Nina Rizaval, Thomas pedig egy másik alkimistával Maxvellel párbajozott. Nekik sikerült a vizsga. Mikor Dorothy felébredt a gyengélkedőn látta hogy Millian ott ül a mellette lévő ágyon és olvasgat. Kezén, fején és mellkasán kötések voltak.

„Sajnálom”-szólalt meg rekedtes és halk hangon Dorothy-„nem állt szándékomban bántani téged.”

„Tudom”-mondta Millian-„De gratulálok, mert ezzel a kis mutatvánnyal biztosítotad a helyedet az alkimisták rendjében.”

„Ezzel azt akarod mondani, hogy sikerült a vizsgám?”

„Igen azt.”-ezzel felállt az ágyról elindult az ajtó felé de mielőtt kiment volna még visszafordult.-„Ninának és Tomnak is sikerült a vizsga mind a ketten nagyon erősek úgy hallottam.”

Millian már épp kiment volna az ajtón mikor Dorothy megszólalt.

„Millian! Köszönök mindent.”

Millian csak bólintót és kiment az ajtón. Dorothy hatalmas mosollyal az arcán feküdt vissza pihenni de nem sokáig volt nyugta, mert bejöttek Nináék és egész, este beszélgettek.

Eközben a városon kívül:

„Mond Envidia milyen híreket, hoztál nekem?”-a sötétben ült egy nő a tekintete gonoszan izzott

„Oh csupa érdekes hírrel szolgálhatok mester.”Hajolt meg az ismeretlen nő a tömegből

A nő elmosolyodott és gonosz kacaja töltötte meg a levegőt és a város melletti ördög barlangot.

7. fejezet 1. rész

A gyakorlati vizsga

Dorothy már korán reggel fenn volt, mert nem bírt aludni az izgalomtól. Felöltözött főzött egy jó teát és a szálláson kiült az ablakba és gondolkodott. A felhőket pirosra festette a felkelő nap fénye. Edward nyolc óra környékén ment át és látta hogy lányát valami nyomassza?

„Mi a baj tündérem?”-kérdezte

„Semmi csak azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy ha csak az egyikünknek fog és soha többet nem látjuk egymást? Vagy ha egyikünknek se sikerül, akkor vége az alkimista létnek?”

„Butaságokat beszélsz kicsim. Sikerülni fog minden, mert jól felkészültetek és amúgy is az acél alkimista lánya, vagy így sikerülnie kell.”-mosolyodott el Edo és vele együtt Dorothy is.-„Na de most menjünk, ébresszük fel a többieket, mert tízkor kezdődik a gyakorlati, és onnan már nem szeretnénk elkésni. Igaz?”

„Igaz.”- Bólintott Dorothy

Edward átkarolta lányát és kimentek az ajton. Tíz órakor már minden Alkimista jelölt ott állt a téren Roy Mustang pedig elmondta a vizsga szabályait.

„Üdvözlök minden kedves résztvevőt a gyakorlati vizsgán. Íme pár szabály, amit kötelességem elmondani. A gyakorlati vizsga során senkit nem lehet megölni, vagyis halálosan megsebezni. Aki ilyen alkímiát használ, azt megbüntetjük és kizárjuk. Minden résztvevő egy rendbelivel fog megküzdeni, azaz hivatalos alkimistával. Sok sikert.

„A jelölteket szép sorjában fogjuk hívni. Az első Dorothy Elric ellenfele pedig Millian Mustang. Kérem, kövessenek.”-Mondta Howkeye a tőle megszokott komolysággal

Dorothy és Millian a főtér kellős közepén álltak. Roy Mustang és Howkeye a tér szélén ültek a felállított asztal mellett. Ott ült még Leo és Nestja is és sasszemmel figyelték a résztvevőket. De nem csak ők figyelték az összecsapást ott volt a többi jelölt és egy titokzatos alak egy kívül álló. Dorothy és Millian farkasszemet néztek, szinte tapintani lehetett a köztük lévő feszültséget, és elkezdték a harcot. Mindenhol szikrák repkedtek, és fények villogtak.

„Lassú vagy! Így sosem győzöl le, és nem leszel rendbeli alkimista, és szégyent hozol apád, a híres Fullmetal alkimista fejére.”- Cukkolta Millian Dorothyt

„Úgy gondolod?”- kérdezte Dorothy aki remegett a méregtől- „Akkor tévedsz, mert én leszek minden idők legnagyobb alkimistája és egy ilyen ficsúr, mint te soha nem lesz ellenfél a számomra!”- vágott vissza Dorothy

„Elég!!!”-kiáltotta Millian

Látszott rajta hogy nagyon bántotta őt Dorothy megjegyzése. Dorothy feje mellett elrepült egy lángcsóva és körülötte hirtelen mindenhol robbanások voltak. Meg is sérült az arcán és a lábán. Összecsapta tenyerét és egy hatalmas szökőkutat hozott létre a tér közepén és lelocsolta Millian egyik kesztyűjét. Dorothy már kimerülve lihegett de Millian erős alkimista és nem fáradt el olyan könnyen. Újabb robbanásokat és lángcsóvákat lehetett látni. Dorothy sebei erősen véreztek és emiatt is egyre jobban fáradt. Sarokba szorult úgy érezte nincs esélye, hogy legyőzze Milliant. Eközben az arcán lévő sebből a vér végig folyt az arcán és rácsöpögött a hátán lévő tetoválásra. Amint az első csepp elérte Dorothy hátát felkiáltott a fájdalomtól, amit érzett. Ezzel egy időben hatalmas fényár vette körül. Milliant ez teljesen elvakította de, azt azért látta, hogy valami furcsa történik Dorothyval. A sebei begyógyultak és szárnyai nőttek, vörösen izzó tollakkal. Nestja mikor meglátta így szolt:

„Istenem, ez lehetetlen, ez a főnix átváltozás a főnixia csók alapja. De ezt csak az én családom ismeri és tudja a titkát.”

Dorothy főnixként szárnyalva harcolt tovább tűz a tűz ellen. Egy hatalmas vörös villanást lehetett látni és Millian a földre került. Ott hevert élettelenül….

Szereplők külseje 2:

Itt ismét bemutarok pár új szereplőt.

Millian Mustang: Zöldes-barna szem, hosszú barna haját lófarokba kötve hordja, 18 éves, 178 cm magas, ugyan olyan ereje van, mint apjának Roy Mustangnak.

Nestja Salamon: Lila szem, fehér haja a háta közepéig ér, 25 éves, 170 cm magas, hatalmas alkímiai erővel bír.

Leo Alfori: Barna szem, hosszú fekete haját kiengedve hordja, 28 éves, 181 cm magas, alkimista tanár és quimera kutató

6. fejezet

A vizsga

Tíz órát ütött Roy Mustang órája és belevágott a vizsgába.

„Üdvözlök mindenkit az idei alkimista vizsgán. Idén a vizsga változott. Eddig három részből állt a vizsga most már viszont két részből, egy gyakorlatiból és egy írásbeliből. A szóbeli vizsgát fölöslegesnek tartottuk, ugyanis idő közben úgy is kiderül, miért jöttek ide, és hogy milyen alki…”-Be se tudta fejezni a mondatát Roy Mustang mikor egy hatalmas ajtó csapódás rázta meg a termet.

„Elnézést!!!”-Kiabálták egyszerre az ajtón beeső Edo és a gyerekek.

„ELRIC!!!A vizsga tízkor kezdődött maga a családjával megint elkésett!!-üvöltött Mustang

„Tudom uram és sajnálom, hogy elkéstünk de, a vonatot, amin jöttünk kirabolták.- mentegetőzött Edo.

„Nem érdekelnek a kifogásai Elric! De mivel jó a szívem és maga jó alkimista a gyerekek üljenek le és vizsgázzanak maga, pedig FullMetal az irodámba!- fejezte be Mustang

Dorothyék leültek és Mustang folytatta a vizsga megnyitóját.

„Amint mondottam a vizsga most már csak két részből áll. A vizsgán felügyelőként részt vesz Nestja Salamon a Sóremi Alkimista Gimnázium tanára és a hat bölcs egyike, Leo Alfori quimera kutató, tanát és volt rendbeli, valamint jó magam de mivel sürgős dolgom akadt, a fiam, Millian Mustang fog helyettem felügyelni. A vizsgához sok sikert kívánok mindenkinek. Kezdhetik!”

Miután Mustang elhagyta a termet sűrü ceruzakopogások mellett megkezdődött az írásbeli vizsga. Mindenki remegett az izgalomtól hogy vajon hogy fog sikerülni az első megprobáltatás. Eközben Roy Mustang irodájában:

„Edward bizonyára őn is hallott az új fenyegetésről. A legfrissebb kémhírek szerint valaki ujjá élesztett pár embert és ezzel megsértette az alkímia legfőbb alapelvét az egyenértékűség elvét.”

„Azt akarja mondani, hogy ujjabb homunculus támadásra lehet számítani?”

„Pontosan. A maga és Alphonse feladata hogy megtalálják a törvényszegőt és hozzák ide a főhadiszállásra, valamint akadályozzák meg a homunculusok támadásait.”

„Igenis uram!Minden tőlünk telhetőt megteszünk.”- Ezzel Edo elhagyta az irodát és visszament az Alkimista Akadémia elé, hogy várja a lányait és Allal együtt Thomast.

„Al új feladatot kaptunk.”

„Tudom Roy engem is beavatott a részletekbe.”

„Akkor mostanában megint nem lesz nyugtunk, harcolhatunk éjjel nappal. Igaz?”

„Igaz Edo csak úgy, mint régen.”- mosolygott Al- „Nézd, ott jönnek.”

Nagy sikítozások, ugrándozások és örömkönnyek közepette rohantak le a lépcsőn Dorothyék és kórusban kiabálták:

„SIKERÜLT! Az írásbelit sikerrel teljesítettük. A gyakorlati ehhez képest semmi nem lesz!”

„Na jó akkor most elmegyünk ünnepelni, aztán elmegyünk a szállásra és pihenünk, különben nem lesz erőtők a gyakorlati vizsgára.”- mondta Edo

Ünneplés gyanánt mindenki kapott egy jó nagy fagyi kelyhet és mindenki szinte repült a boldogságtól hogy az első akadályt sikeresen leküzdötték.

5. fejezet

A vonat út

Reggel mindenki korán fenn volt, mert nem tudtak aludni az izgalomtól. Becsomagoltak és elindultak a fővárosba. A vonatuk hét órakor indult az állomásról. Miután elindult a vonat a peronon ott állt Winry és Tia akik, az egyre távolodó vonat ablakán kihajoló gyerekektől búcsúztak.

„A vizsga tíz órakor lesz, ha időben odaérünk, akkor még lesz időnk körülnézni egy kicsit.”-mondta Al

Ahogy haladtak a vonat rázkódása álomba szenderítette a gyerekeket. Alphonze és Edward pedig beszélgettek a múltról, és hogy mi lett volna, ha nem történik velük ennyi különös dolog, és ha annak idején nem hal meg az édes anyjuk. De egyszer csak hatalmas rázkódást éreztek és fékcsikorgást hallottak. A vonat megállt. A rázkódásra Dorothyék is felriadtak.

„Mi volt ez?”-kérdezte Nina dörzsölgetve szemeit

„Nem tudom de, hamarosan kiderül, mivel utána nézünk. Al!”

„Rendben!”-válaszolta Al és mindketten eltűntek.

Dorothy mint rangidős vigyázott Tomra és Ninára. Körülbelül tíz perc telt el mikor egy sikolyt hallottak. A vonat nem csak utasokat, hanem pénzt és aranyat is szállított. Mint később kiderült azt akarta ellopni pár suhanc alkimista. De mikor Dorothy meghallotta a sikolyt reflexszerűen nekiállt futni a hang irányába, mivel tudta hogy baj van.

„Maradjatok itt bármi is, történjen.”-szögezte le Dorothy mielőtt eltűnt volna a másik vagonba, és magára hagyta Tomot és Ninát.

De persze agodtak és féltek egyedül így követték őt, aki már két kocsival előrébb járt, hogy segítsen apjának.

„Nem megmondtam, hogy maradj ott?!”-kiabálta Edo

„De.”-hajtotta le a fejét Dorothy-„De féltelek téged és Al bácsit, és kíváncsi vagyok hogy mi történt.”-Amint ezt kimondta egy lángcsóva röpült el a feje mellett kicsit meggyújtva az „antennáját”. XD

Ekkor Dorothy eléggé felkapta a vizet, összecsapta a két tenyerét és letette őket a földre. Amint a földhöz értek kezei világoskék fény ragyogott be mindent és körülöttük minden megfagyott.

Kishián még Edot ás Alt is sikerült megfagyasztania Doronak. Mikor Nináék odaértek megrémülve álltak az ajtóban. A vonat ujjra elindult és megállt a fővárosi állomáson ott már várták a Rendbeliek és a rendőrök az elvetemült vonat rablókat. A rablókat hatalmas jégtömbben hozták le a vonatrol. A rendőrök és az alkimisták Edwardnak köszöngették a dolgot eközben Al kiosztotta Dorothyt.

„Nem volt bölcs dolog veszélybe sodorni a kicsiket és beleavatkozni. Komolyan meg is sérülhettetek volna.”

Időközben Edo is odaért.

„Ilyet többet ne csinálj még a végén rosszul sül el a dolog.”

„Apa és Al bácsi hivatalosan alkimista leszek, úgyhogy valahol kell gyakorolnom és amúgy is, megmentetem az életeteket!”-fakadt ki Dorothy pár könnycsepp társaságában-„Elegem van, hogy gyereknek néztek, fogjátok fel, hogy felnőttem és jobb alkimista leszek nálatok!”

„Elég! Fejezd be a hisztit!”-Kiáltott Edo és kishián felpofozta Dorothyt de, Al megfogta a kezét.

„Tudjuk, hogy felnőttél csak féltünk. Nem akarjuk, hogy rosszul cselekedj úgy, mint annak idején mi.”-mondta nyugodtan Al

„Apa”-szólalt meg Nina miközben apja ingujját ráncigálta-„Nem fogunk elkésni mennyi az idő?”

Edo előkapta az óráját és látta, hogy tíz perc múlva tíz óra az út pedig a pályaudvartól a központig fél óra.

„URAM-ATYÁM EL FOGUNK KÉSNI!!!!”-Kiáltott Edo és nekiálltak rohanni mindannyian.