A gyakorlati vizsga
Dorothy már korán reggel fenn volt, mert nem bírt aludni az izgalomtól. Felöltözött főzött egy jó teát és a szálláson kiült az ablakba és gondolkodott. A felhőket pirosra festette a felkelő nap fénye. Edward nyolc óra környékén ment át és látta hogy lányát valami nyomassza?
„Mi a baj tündérem?”-kérdezte
„Semmi csak azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy ha csak az egyikünknek fog és soha többet nem látjuk egymást? Vagy ha egyikünknek se sikerül, akkor vége az alkimista létnek?”
„Butaságokat beszélsz kicsim. Sikerülni fog minden, mert jól felkészültetek és amúgy is az acél alkimista lánya, vagy így sikerülnie kell.”-mosolyodott el Edo és vele együtt Dorothy is.-„Na de most menjünk, ébresszük fel a többieket, mert tízkor kezdődik a gyakorlati, és onnan már nem szeretnénk elkésni. Igaz?”
„Igaz.”- Bólintott Dorothy
Edward átkarolta lányát és kimentek az ajton. Tíz órakor már minden Alkimista jelölt ott állt a téren Roy Mustang pedig elmondta a vizsga szabályait.
„Üdvözlök minden kedves résztvevőt a gyakorlati vizsgán. Íme pár szabály, amit kötelességem elmondani. A gyakorlati vizsga során senkit nem lehet megölni, vagyis halálosan megsebezni. Aki ilyen alkímiát használ, azt megbüntetjük és kizárjuk. Minden résztvevő egy rendbelivel fog megküzdeni, azaz hivatalos alkimistával. Sok sikert.
„A jelölteket szép sorjában fogjuk hívni. Az első Dorothy Elric ellenfele pedig Millian Mustang. Kérem, kövessenek.”-Mondta Howkeye a tőle megszokott komolysággal
Dorothy és Millian a főtér kellős közepén álltak. Roy Mustang és Howkeye a tér szélén ültek a felállított asztal mellett. Ott ült még Leo és Nestja is és sasszemmel figyelték a résztvevőket. De nem csak ők figyelték az összecsapást ott volt a többi jelölt és egy titokzatos alak egy kívül álló. Dorothy és Millian farkasszemet néztek, szinte tapintani lehetett a köztük lévő feszültséget, és elkezdték a harcot. Mindenhol szikrák repkedtek, és fények villogtak.
„Lassú vagy! Így sosem győzöl le, és nem leszel rendbeli alkimista, és szégyent hozol apád, a híres Fullmetal alkimista fejére.”- Cukkolta Millian Dorothyt
„Úgy gondolod?”- kérdezte Dorothy aki remegett a méregtől- „Akkor tévedsz, mert én leszek minden idők legnagyobb alkimistája és egy ilyen ficsúr, mint te soha nem lesz ellenfél a számomra!”- vágott vissza Dorothy
„Elég!!!”-kiáltotta Millian
Látszott rajta hogy nagyon bántotta őt Dorothy megjegyzése. Dorothy feje mellett elrepült egy lángcsóva és körülötte hirtelen mindenhol robbanások voltak. Meg is sérült az arcán és a lábán. Összecsapta tenyerét és egy hatalmas szökőkutat hozott létre a tér közepén és lelocsolta Millian egyik kesztyűjét. Dorothy már kimerülve lihegett de Millian erős alkimista és nem fáradt el olyan könnyen. Újabb robbanásokat és lángcsóvákat lehetett látni. Dorothy sebei erősen véreztek és emiatt is egyre jobban fáradt. Sarokba szorult úgy érezte nincs esélye, hogy legyőzze Milliant. Eközben az arcán lévő sebből a vér végig folyt az arcán és rácsöpögött a hátán lévő tetoválásra. Amint az első csepp elérte Dorothy hátát felkiáltott a fájdalomtól, amit érzett. Ezzel egy időben hatalmas fényár vette körül. Milliant ez teljesen elvakította de, azt azért látta, hogy valami furcsa történik Dorothyval. A sebei begyógyultak és szárnyai nőttek, vörösen izzó tollakkal. Nestja mikor meglátta így szolt:
„Istenem, ez lehetetlen, ez a főnix átváltozás a főnixia csók alapja. De ezt csak az én családom ismeri és tudja a titkát.”
Dorothy főnixként szárnyalva harcolt tovább tűz a tűz ellen. Egy hatalmas vörös villanást lehetett látni és Millian a földre került. Ott hevert élettelenül….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése