10. fejezet

A száműzött

Nina sodródott az árral és égető érzést érzett az egész testén. Erösen gondolkodott mit is tudna tenni ebben a helyzetben, és hogy ne történjen semmi baja.

’*’A vörös víz rombolja az emberi szöveteket.’*’- emlékezett vissza apja tanítására-’*’ Ez beválhat’*’

Csillant fel a szeme és elkezdett a csuklójára és a mellkasára rajzolni egy jelet, amit annak idején Ed mutatott neki. Mikor befejezte a rajtolást összecsapta a tenyerét és elkezdett mormolni magában egy régi pajzs alkímiához szükséges szöveget. De mielőtt a testét teljesen befedte volna a pajzs beverte a fejét egy köbe és elvesztette az eszméletét. Pár végtagját nem fedte a páncél így azok nem voltak védve a vörösvíz hatásaitól.

Fél óra múlva kisodródott a partra, ami egy erdő melletti tisztáson volt. Egy pillanatra kinyitotta a szemét és látta, hogy kijutott a vízből, de mivel nagyon kimerült ismét elájult. Mikor másodjára kinyitotta a szemét látta, hogy egy faházban van.

„Áh, végre felébredtél! Már kb. 2 napja alszol.”- mondta egy kellemesen lágy hang a közelében. Nina felemelte a kezeit és látta, hogy fehér kötésein helyenként vörös foltok vannak.- „ A sebeid elég csúnyák, de szépen gyógyulnak.”

Nina felült az ágyon és látta, hogy a láb fejei is a bokáiig be vannak kötve majd elnézett az ágytól jobbra lévő fotel felé. A fotelben egy fiatal fiú ült, aki teljesen átlagosnak nézett ki leszámítva a füleit, amik egy kicsit hegyesen oldalra által.

„Ki vagy te és hol vagyok?”- kérdezte Nina kicsit megilletődve, hiszen mikor találkozott a tekintete a fiúéval az szinte teljesen megbabonázta őt.

„A nevem Romeo Rain és köszöntelek az odúban.”

„Az én nevem Nina Elric és hogy érted hogy Odú?”

„Igen ez egy menedékház és egyben az otthonom.”-mosolyodott el a fiú-„Itt a Quimerák erdejében van pár odú és szükség is van, rájuk elhiheted.”

„Quimerák erdeje? Ezt hogy érted?”- kérdezte meglepetten Nina

„Ez az erdő az otthona azoknak a quimeráknak, akiket Klein professzor teremt, de nem felel meg az elvárásainak. Az a szörnyeteg mikor hagyja végre abba.”-Mikor ezt kimondta Romeo végig gurult egy könnycsepp az arcán hiába ült árnyékban Nina így is észrevette a fájdalom eme apró cseppjét.

„Ezt azonnal jelentenem kell és így megállíthatom végre ezt az örültet.”-mondta Nina, de mikor fel akart állni a testébe hirtelen iszonyú fájdalom nyilalt. Romeo azonnal felpattant és visszafektette Ninát az ágyba.

„Nem mehetsz innen még sehova túl gyenge a szervezeted. A vörösvíz nagyon veszélyes csoda hogy megúsztad ennyivel!”-Torkolta le Romeo

„Tudom jól, hogy veszélyes, hiszen alkimista vagyok!”-vágott vissza hevesen Nina amint ezt kimondta Romeo meghökkent.

„Oh, értem szóval te is a quimerákat keresed azért, hogy el pusztitsd őket?!”

„Nem! Dehogy is én Klein professzort akarom elkapni, hogy ne, művelhessen többé ilyet, és hogy ne raboljon el több ártatlan gyermeket!”

Ekkor Romeo összerezzent és könnyek szöktek a szemébe valamint régi emlékek képei villantak fel a szeme előtt.

„Az a szörnyeteg!”-Morogta halkan-„még mindig ilyen szörnyűségeket művel?! Akár csak 10 évvel ezelőtt?!”-Amint ezt kimondta 2 könnycsepp gördült le az arcán. Nina csak csodálkozva nézte a mellette ülő fiú arcán lecsorduló könnyeket.

„Te ismered ezt a Klein professzort személyesen?”

„Igen. Ő hozta létre az összes quimerát itt az erdőben. Azért hozta őket létre, hogy megalkossa a tökéletes sereget. De eddig a legtöbb quimerája ellent mondott neki vagy meghaltak.”-Ahogy ezt kimondta Nina arcán is lecsordult egy könnycsepp és mind ketten elhallgadtak és csak bámultak maguk elé.

10 percig csak a madarak csiripelését lehetett hallani, de egyszer csak hatalmas morajjal megrázkódott a fa.

„Mi volt ez?”-kérdezte Nina

„Úgy szokták nevezni „végzet” és ő az első „túl” tökéletes quimera míg a saját mestere ellen nem fordult. De ma már senki és semmi sorsa nem érdekli, csak a tökéleteseket akarja életben hagyni és minden más élőlényt el akar pusztítani.”

„Máááu Romeo! Gyere, ki beszédem van veled! Máááu!”-Mondta egy sejtelmes női hang

„Mondtam már ezerszer, hogy hagy békén én nem csatlakozom hozzád! Most pedig takarodj innen!”- válaszolt neki vissza hevesen Romeo

„Pedig jobban tennéd vagy te is elpusztulsz a többi méltatlannal együtt! Te nyamvadt kis „jatakán”!”

„Jatakán? Az mit jelent?”- kérdezte Nina

„A jatakán félvérűt jelent.”-felelte lesütött szemekkel Romeo

„Romeo!!! Gyere, gyere hozzám! Légy a testvérem!”-a nő gúnyos és egyben ördögi kacajban tört ki. Romeo behunyta a szemét, ökölbe szorította a kezét és így kiáltott.

„Soha!”- és ismét lecsordult egy könnycsepp az arcán.- „Nina figyelj rám, nem maradhatsz itt tovább.”- elindult egy szekrény felé és kivett belőle egy mankót- „Ezzel könnyebb lesz menni. A menedéken hátul van, egy hátsó kijárat ott menj ki és menekülj, a tisztás felé arra nem mer menni, mert, utálja a vizet. De egyet ígérj meg akár mit is hallasz, nem jössz vissza.”

„Rendben, megígérem, de mi lesz ha…”

„Már sokszor megküzdöttem vele nem lesz semmi baj.”- Romeo ezt mosolyogva mondta, hogy megnyugtassa Ninát.- „Na de most indulj.”

„De ki ez?”-Nina kérdésére már nem kapott választ mivel Romeo egy hatalmas lendülettel kiugrott az odú ablakán Nina pedig elindult lefelé a hátsó kijáraton a tisztás felé.

Nina nehezen és lassan menekült a tisztás felé mivel a lábai még mindig nagyon fájtak, de a Romeotól kapott mankókkal kicsit könnyebb volt. De nem vette észre, hogy meglátta őt az ismeretlen támadó.

„Lám-lám, ki a kis védenced Romeo?”- Romeo hátranézett és látta a sántikáló Ninát és hogy a támadó már utána eredt.

„Nina!”-kiáltott utána Romeo és két pillanattal később már Ninát védte átkarolva és szárnyaival elhárítva a fenevad támadását. Nina először nem tudta, hogy mi történik vele majd kinyitotta a szemét és látta, hogy Romeo öleli, és hogy denevérszerű szárnyaival védi őt.

„Ne félj Nina, ha kell az életem árán is megvédelek.”- ahogy ezt kimondta Romeo Nina rápillantott az arcára és látta, hogy iszonyatosan fájnak neki a támadások, de mégis bástyaként védi őt Nina szemeibe könnyek szöktek. Majd mikor a támadások abbamaradtak Romeo hirtelen széttárta szárnyait és egy hatalmas csapással a magasba emelkedtek. Nina szorosan kapaszkodott a nyakába és megkérdezte:

„Ki vagy te?”- kérdezte halk elhaló hangon. Romeo rápillantott és elfordított fejjel válaszolt.

„A nevem Romeo Rain a száműzött „quimera” alkimista. Az a szörnyeteg ott lent pedig a húgom Kíra Rain”…

Üdv

Bocsi hogy ilyen sokáig nem frissitetem a blogjaim de sajnos sok dolog összejött a nyárra de ma este felteszem a 10. fejezetet végre :) na mindenkinek puszi Mandalatündér
u.i.: és remélem hogy továbbra is olvassátok a törieim és tetszeni fognak :)

9. fejezet

Az első küldetés

Délután egy óra felé járt az idő mikor az ifjoncok éppen edzést tartottak a többi alkimistával együtt. Egy ringben tartották az edzést hol mindenki, letesztelhette a másik erejét. Éppen Dorothyra került volna a sor mikor egy hangot hallott.

„Dorothy, Nina és Thomas gyertek ide légyszives!”- Edward volt az, aki ott állt az edzőterem ajtajában. Dorothyék odasiettek hozzá és látták, hogy egy nagy sárga boríték van a kezében, ami le van pecsételve.

„Mi az a kezedben apa?”-kérdezte Nina

„Megkaptátok az első hivatali ügyeteket. Ebben a boritékban minden le van írva.”

„De állat!!!”-kiáltott fel Dorothy és kikapta apja kezéből a borítékot.

„Mi van benne?” – kérdezték kíváncsian Nináék és Dorothy mögé ugrottak, majd összerogytak, mert mind a ketten Dorothyn támaszkodtak és Doro kibillent az egyensujából.

„Nem igaz hogy nem tudtok nyugton maradni egy pillanatra sem!!!!!”-Dorothy fején az erek kidagadtak és a kezét ökölbe szorítva üvöltött. Majd eldobta a borítékot és Nináék felé fordult majd tördelni, kezdte az ujjait.

„Doro ugye nem akarsz minket bántani?!”- kérdezte Thomas

„Áh nem!”-Ekkor tűz gyúlt Doro szemében és Nina Thomassal összeölelkezve kezdtek sírni és hátrálni a sarok felé- „Majd most megtanuljátok, hogy több ilyet nem csináltok!”-amint ezt kimondta két hatalmasat lekevert nekik.

„Na nem kell mindig ugrálni úgyis mindent megtudtok!”-Nina és Thomas két nagy búbbal a fejükön feküdtek az edzőterem másik sarkában .-„Na gyertek már vissza vagy kaptok még egyet.”-hihetetlen de ezt kimondta és egy másodperc alatt ott álltak mellette .-„Nos el kell mennünk Xenotime városába mert egy alkimista tiltott kísérleteket végez állatokon és furcsa mód a városból sorra tűnnek el a fiatal gyerekek. Ma este kell indulnunk.

„Érdekesen hangzik.”-mondta Thomas

„De elég veszélyes is.”- kezdte el magyarázni a dolgokat Edward –„Kristofer Klein, alkimista de a legrosszabb fajtából. Tucker kutatásait folytatja, azaz emberi nyelven beszélő quimerát akar létrehozni, irányítani és ezekkel, a lényekkel akar harcolni a háborúkban. Ma már tudjuk, hogy bizonyos alkímiai mágiával egy ideig birtokolhatjuk az álatok ereét emberi quimera formában, de ez nem állandó folyamat. Ő viszont ezt állandóvá akarja tenni.

„Rendben akkor máris indulunk.”-felelte Dorothy ökölbe szorított kézzel és elrohantak.

„Remélem, tudják, mit csinálnak és nem lesz semmi bajuk.”- sohajtott Edward és elindult Alphonseért mert nekik is el kellett menniük egy másik ügyet megoldani.

A vonatút most zökkenő mentesen zajlott Xenotime városába.

„nos itt azt írják, hogy Kristoper Klein a völgyben, lakik egy eldugott kastélyban.”-olvasta Nina.

Egy fél óra múlva megtalálták a házat, ami egy hatalmas gótikus kastély volt.

„Ez baromi nagy!”-fakadt ki csodálkozva Thomas

„Hát igen az állam jól pénzeli a kutatásokat.”-mondta Dorothy és bementek a nagy vaskapun. Már sötétedett és a vaskapu nyikorgása bezengte a völgyet, ami még félelmetesebbé tette a helyet. Mikor becsöngettek a csengő hangja ilyesztöen kongott az üresnek tűnő ház falai ódon között. Majd halk de erőteljes léptek hallatszódtak.

„Jó estét miben segíthetek?”-az ajtót egy magas, cingár, szemüveges férfi nyitotta ki. Bőre hulla sápad és a szemei, pedig karikásak voltak. Látszott rajta hogy az elmúlt pár héten nem aludt túl jól.

„Jó estét az Alkimisták Rendje küldött minket hogy vizsgáljuk meg a kísérleteit.”-mondta Dorothy és felmutatta az erről a parancsról szóló papírt.

„Értem, kérem, kövessenek.”-ekkor a férfi szemüvegén megcsillant az ablakon beszűrődő hold fénye.- „Tudják nem sok, látogatom, van ezért elnézést, kérek a rendetlenségért. Íme ez mögött az ajtó mögött van a dolgozó szobám, és az irataim kérem, kövessenek.” – a szoba minden szegletében könyvek sorakoztak az asztalon, pedig kémcsövek. A dolgozószobából nyílt egy másik helyiség és mikor Nina az ajtóhoz ért és benézett látta hogy minden tele van quimerákkal.

„Dorothy ezt meg kell nézned!”-kiáltott

„Uram isten! Ez nem lehet igaz!”-hüledezett Dorothy- Uram nagyon sajnálom de, parancsot kaptam, arra, hogy ha tiltott kísérleteket találunk le, kell önt tartoztatnom. A quimerák pedig tiltott dolognak számítanak, úgyhogy maga most velünk jön az alkimisták központjába.”

„Oh igen.”-mosolyodott el a férfi- sajnálatos módon ebből nem lesz semmi.”-amint kimondta meghúzott egy kart és egy csapóajtón át lezuhantak Dorothyék egy földalatti kamrába. A kamrában folyt egy patak de a vize vérvörösen izzott.

„Úr isten maga a bölcsek kövét is elő akarja állítani! Ezért duplán megfizet!”-kiáltotta Dorothy és utána látta, hogy Nina nincs sehol majd hallja, hogy Nina kiáltozik

„Segitség! Dorothy! Thomas! Segítsetek!”- elsodorta a földalatti sebesen haladó vízförgeteg.

„Nina nyugalom! Mindjárt megmentünk”- kiáltotta Dorothy és Tom de már túl késő Nina eltűnt nem lehetett látni sehol. Dorothy még felnézett a mennyezetre ahonnan leestek majd bele akart ugrani a folyóba, hogy kihúzza Ninát de Tom megragadta.

„Ne! Tudod, jól mit tesz az élő szervezettel! Vége!”-Dorothy a földre zuhant és automail kezével a földet ütötte és a könnyei záporozni, kezdtek de, tudta hogy húga még életben van mivel a köztük lévő testvéri kötelék még mindig „élt”.

„Ninaaaa!!!”-Dorothy még kiáltott egyet de nem kapott választ…

8.fejezet

Az Acél főnix

Két nappal később délután a szálláson megcsörrent Edward szobájában a telefon.

„Igen?”

„Elric maga és a többiek az irodámba de azonnal!”-Mustang volt az

„Igen is uram máris megyünk.”-fejezte be Edo és letette a telefont.

Fél óra múlva mindenki ott volt Mustang irodájában. Az asztalán három boríték volt s azokon Dorothy, Nina és Thomas neve állt. Roy felállt az asztalától és elindult a kezébe vett borítékokkal hogy azokat átadja a gyerekeknek.

„Azért hivattam ide magukat, mert az Alkimista Hivatal és a führer kiutalták az új hivatali beceneveiket. A borítékok név szerint tartalmazzák őket.”

„Egy kérdés uram. Ezentúl így fognak minket hívni vagy a rendes nevünkön?”-kérdezte Dorothy

„Így is és úgy is fogják magukat hívni Elric kisasszony. De ez a név mindig szerepelni fog a rendes nevük mellett.”

Amint ezt kimondta Mustang mindenki nagyot nyelt, nehogy valami ciki nevük legyen, és ezzel cukkolják őket a többiek az életük végéig.

„Értem uram”-bolintott Dorothy

„Általában egy tulajdonság alapján kapjuk a nevünket, mint ahogy én a láng alkimista nevet mivel a tűz a fő alkímiai erőm. Vagy mint Edward acél alkimista és Al pedig acél szív alkimista.”

„Tehát ami a fő alkímiai erőnk az szerint kapjuk a nevünket?”-kérdezte Nina

„Igen. na de mostmár nézzük a neveket, mert én sem érek rá örökké magukkal foglalkozni. Nos Thomas neked a szél a fő alkímiai erőforrásod így a neved ’Szélvész alkimista’.

„Király!-Szólalt meg Tom

„Nina neked a föld a fő alkímiai elemed és mivel nagyon erős is vagy a neved ’földrengető alkimista’.”

„Veszedelmes és pusztító név. Tetszik!”-mosolygott Nina

„Dorothy a vizsgán bemutatott jelenet miatt hogy újra életre kellteted a fiam és…”-ekkor kopogtak az iroda ajtaján.-„Istenem mi jöhet még ma?! IGEN KI AZ MÁR MEGINT?!”-kérdezte elég mérgesen Roy.

„”Elnézést Mustang hogy zavarom.”-Nestja Salamon jött be az ajtón és mikor Roy meglátta, azonnal vigyáz állásba ugrott.

„Én kérek elnézést igen tisztelt Salamon tanárnő, ha esetleg megsértetem csak ma kész, örültek háza, van.”-mondta teljes tisztelettel Roy és egy kicsit zavartan remegett a hangja.

„Ugyan már Roy mikor szedtem le a fejét, ne féljen ennyire tőlem amúgy semmi gond megértem, hogy kimerítő napja volt de Dorothy nevét én szeretném közölni.”-Nestja ekkor közelebb sétált Dorothyhoz és minden lépésnél druida botjával koppantott egyet a földön.

„Ez csak természetes, ahogy óhajtja tanárnő.”-Roy ezzel egy időben fejet hajtott.

„Nos Dorothy a főnix az élet madara és benned megtalálható a főnix vére, ami hihetetlen, mert ezt az alkímiát csak az én vérvonalam ismeri és tudja minden titkát. Nos te életeket adsz, ezért úgy tűnik élet alkimista, vagy ami nagyon ritka és mivel automail karod van, ami acélból készült a neved, …- ekkor Dorothy nyelt egy nagyot, mert nem tudta elképzelni, hogy milyen lesz a neve-…Dorothy Elric az ’Acél főnix vagy máshogy FullMetal főnix’.”

Dorothy megkönnyebbülve hallotta nevét és így szolt:

„Megtisztelő név és elég súlyos de talán elbírom.”-átvette a nevét, tartalmazó borítékot és büszke volt magára és a többiekre hogy végre igazi állami alkimisták lettek. Már alig várta mikor kapják meg az első küldetést, és mikor próbálhatják ki élesben azt, amit oly szorgosan tanultak.

Illusztrációk

Sziasztok!Íme pár szereplő illusztrálása sajnos még három hiányzik még nem volt időm megrajzolni őket. Kérlek, nézzétek el nekem, hogy a rajzaim egy kicsit bénák, mert nem túl régóta rajzolok mangákat és csak most, tanulom. A képeket a barátnőmnek ajánlom, mert ő mondta, hogy tegyem fel őket. Puszi mindenkinek: Mandalatündér

7. fejezet 2. rész

A főnixia csók

Egy hatalmas villanást lehetett látni és Millian a földre került. Mindenki döbbenten állt és nem értették, hogy Dorothynak honnan van ilyen hatalmas ereje. De azt sem értették, hogy lehet, az hogy egy lány legyőzi a legtehetségesebb fiatal alkimistát. Millian mozdulatlanul feküdt ezért páran odasiettek hozzá, hogy ellenőrizzék, hogy minden rendben van. Mikor odaértek látták hogy Millian nem lélegzik és pánikba estek:

„Roy! Nem lélegzik! Valaki hívja az orvost!”

Roy amint ezt meghallotta felállt a helyéről és döbbenten bámult Riza pedig sírva fakadt, hogy elvesztette egyetlen fiát.

„Istenem Elric! Nézze meg mit művelt a lánya!”-Üvöltött Mustang

Edward is csak ott állt lemerevedve, hogy honnan lett ilyen ereje Dorothynak.

„Mustang! Üljön le és hívja el az embereit a fia testétől.”

„Mégis hogy képzeli ezt Nestja! A fiam halott és ezért az Elric lánynak felelnie kell!”-amint ezt Roy kimondta könnyek folytak végig az arcán.

„Nyugalom.”-szólalt meg egy angyali, földöntúli hang.-„Sajnálom, amit tetten nem szerettem volna bántani senkit. Amit elrontottam azt most helyrehozom.”-Amint Dorothy ezt kimondta leszállt Millian teste mellé és megcsókolta.

Mindkettőjüket ragyogó fény vette körül. A fény szépen lassan elhalványult és már látszódott hogy Dorothy szárnyai eltűntek és visszaváltozott emberré. Miután a fény teljesen eltűnt Dorothy lerogyott a földre Millian teste mellé és elájult. Ezzel egy időben Millian egy hatalmas levegőt vett jelezve, hogy újra az élők sorában van. Az ismeretlen nő a résztvevők között alkimista egyenruhát viselt de senki nem ismerte de magában ezt motyogta gonosz mosollyal az arcán:

„Ezt jelentenem kell Eszternek”-és ezzel eltűnt a nézők közül

Dorothyt és Milliant elvitték az orvosiba és ott pihentek. A vizsga tovább folyt. Nina Rizaval, Thomas pedig egy másik alkimistával Maxvellel párbajozott. Nekik sikerült a vizsga. Mikor Dorothy felébredt a gyengélkedőn látta hogy Millian ott ül a mellette lévő ágyon és olvasgat. Kezén, fején és mellkasán kötések voltak.

„Sajnálom”-szólalt meg rekedtes és halk hangon Dorothy-„nem állt szándékomban bántani téged.”

„Tudom”-mondta Millian-„De gratulálok, mert ezzel a kis mutatvánnyal biztosítotad a helyedet az alkimisták rendjében.”

„Ezzel azt akarod mondani, hogy sikerült a vizsgám?”

„Igen azt.”-ezzel felállt az ágyról elindult az ajtó felé de mielőtt kiment volna még visszafordult.-„Ninának és Tomnak is sikerült a vizsga mind a ketten nagyon erősek úgy hallottam.”

Millian már épp kiment volna az ajtón mikor Dorothy megszólalt.

„Millian! Köszönök mindent.”

Millian csak bólintót és kiment az ajtón. Dorothy hatalmas mosollyal az arcán feküdt vissza pihenni de nem sokáig volt nyugta, mert bejöttek Nináék és egész, este beszélgettek.

Eközben a városon kívül:

„Mond Envidia milyen híreket, hoztál nekem?”-a sötétben ült egy nő a tekintete gonoszan izzott

„Oh csupa érdekes hírrel szolgálhatok mester.”Hajolt meg az ismeretlen nő a tömegből

A nő elmosolyodott és gonosz kacaja töltötte meg a levegőt és a város melletti ördög barlangot.

7. fejezet 1. rész

A gyakorlati vizsga

Dorothy már korán reggel fenn volt, mert nem bírt aludni az izgalomtól. Felöltözött főzött egy jó teát és a szálláson kiült az ablakba és gondolkodott. A felhőket pirosra festette a felkelő nap fénye. Edward nyolc óra környékén ment át és látta hogy lányát valami nyomassza?

„Mi a baj tündérem?”-kérdezte

„Semmi csak azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy ha csak az egyikünknek fog és soha többet nem látjuk egymást? Vagy ha egyikünknek se sikerül, akkor vége az alkimista létnek?”

„Butaságokat beszélsz kicsim. Sikerülni fog minden, mert jól felkészültetek és amúgy is az acél alkimista lánya, vagy így sikerülnie kell.”-mosolyodott el Edo és vele együtt Dorothy is.-„Na de most menjünk, ébresszük fel a többieket, mert tízkor kezdődik a gyakorlati, és onnan már nem szeretnénk elkésni. Igaz?”

„Igaz.”- Bólintott Dorothy

Edward átkarolta lányát és kimentek az ajton. Tíz órakor már minden Alkimista jelölt ott állt a téren Roy Mustang pedig elmondta a vizsga szabályait.

„Üdvözlök minden kedves résztvevőt a gyakorlati vizsgán. Íme pár szabály, amit kötelességem elmondani. A gyakorlati vizsga során senkit nem lehet megölni, vagyis halálosan megsebezni. Aki ilyen alkímiát használ, azt megbüntetjük és kizárjuk. Minden résztvevő egy rendbelivel fog megküzdeni, azaz hivatalos alkimistával. Sok sikert.

„A jelölteket szép sorjában fogjuk hívni. Az első Dorothy Elric ellenfele pedig Millian Mustang. Kérem, kövessenek.”-Mondta Howkeye a tőle megszokott komolysággal

Dorothy és Millian a főtér kellős közepén álltak. Roy Mustang és Howkeye a tér szélén ültek a felállított asztal mellett. Ott ült még Leo és Nestja is és sasszemmel figyelték a résztvevőket. De nem csak ők figyelték az összecsapást ott volt a többi jelölt és egy titokzatos alak egy kívül álló. Dorothy és Millian farkasszemet néztek, szinte tapintani lehetett a köztük lévő feszültséget, és elkezdték a harcot. Mindenhol szikrák repkedtek, és fények villogtak.

„Lassú vagy! Így sosem győzöl le, és nem leszel rendbeli alkimista, és szégyent hozol apád, a híres Fullmetal alkimista fejére.”- Cukkolta Millian Dorothyt

„Úgy gondolod?”- kérdezte Dorothy aki remegett a méregtől- „Akkor tévedsz, mert én leszek minden idők legnagyobb alkimistája és egy ilyen ficsúr, mint te soha nem lesz ellenfél a számomra!”- vágott vissza Dorothy

„Elég!!!”-kiáltotta Millian

Látszott rajta hogy nagyon bántotta őt Dorothy megjegyzése. Dorothy feje mellett elrepült egy lángcsóva és körülötte hirtelen mindenhol robbanások voltak. Meg is sérült az arcán és a lábán. Összecsapta tenyerét és egy hatalmas szökőkutat hozott létre a tér közepén és lelocsolta Millian egyik kesztyűjét. Dorothy már kimerülve lihegett de Millian erős alkimista és nem fáradt el olyan könnyen. Újabb robbanásokat és lángcsóvákat lehetett látni. Dorothy sebei erősen véreztek és emiatt is egyre jobban fáradt. Sarokba szorult úgy érezte nincs esélye, hogy legyőzze Milliant. Eközben az arcán lévő sebből a vér végig folyt az arcán és rácsöpögött a hátán lévő tetoválásra. Amint az első csepp elérte Dorothy hátát felkiáltott a fájdalomtól, amit érzett. Ezzel egy időben hatalmas fényár vette körül. Milliant ez teljesen elvakította de, azt azért látta, hogy valami furcsa történik Dorothyval. A sebei begyógyultak és szárnyai nőttek, vörösen izzó tollakkal. Nestja mikor meglátta így szolt:

„Istenem, ez lehetetlen, ez a főnix átváltozás a főnixia csók alapja. De ezt csak az én családom ismeri és tudja a titkát.”

Dorothy főnixként szárnyalva harcolt tovább tűz a tűz ellen. Egy hatalmas vörös villanást lehetett látni és Millian a földre került. Ott hevert élettelenül….

Szereplők külseje 2:

Itt ismét bemutarok pár új szereplőt.

Millian Mustang: Zöldes-barna szem, hosszú barna haját lófarokba kötve hordja, 18 éves, 178 cm magas, ugyan olyan ereje van, mint apjának Roy Mustangnak.

Nestja Salamon: Lila szem, fehér haja a háta közepéig ér, 25 éves, 170 cm magas, hatalmas alkímiai erővel bír.

Leo Alfori: Barna szem, hosszú fekete haját kiengedve hordja, 28 éves, 181 cm magas, alkimista tanár és quimera kutató

6. fejezet

A vizsga

Tíz órát ütött Roy Mustang órája és belevágott a vizsgába.

„Üdvözlök mindenkit az idei alkimista vizsgán. Idén a vizsga változott. Eddig három részből állt a vizsga most már viszont két részből, egy gyakorlatiból és egy írásbeliből. A szóbeli vizsgát fölöslegesnek tartottuk, ugyanis idő közben úgy is kiderül, miért jöttek ide, és hogy milyen alki…”-Be se tudta fejezni a mondatát Roy Mustang mikor egy hatalmas ajtó csapódás rázta meg a termet.

„Elnézést!!!”-Kiabálták egyszerre az ajtón beeső Edo és a gyerekek.

„ELRIC!!!A vizsga tízkor kezdődött maga a családjával megint elkésett!!-üvöltött Mustang

„Tudom uram és sajnálom, hogy elkéstünk de, a vonatot, amin jöttünk kirabolták.- mentegetőzött Edo.

„Nem érdekelnek a kifogásai Elric! De mivel jó a szívem és maga jó alkimista a gyerekek üljenek le és vizsgázzanak maga, pedig FullMetal az irodámba!- fejezte be Mustang

Dorothyék leültek és Mustang folytatta a vizsga megnyitóját.

„Amint mondottam a vizsga most már csak két részből áll. A vizsgán felügyelőként részt vesz Nestja Salamon a Sóremi Alkimista Gimnázium tanára és a hat bölcs egyike, Leo Alfori quimera kutató, tanát és volt rendbeli, valamint jó magam de mivel sürgős dolgom akadt, a fiam, Millian Mustang fog helyettem felügyelni. A vizsgához sok sikert kívánok mindenkinek. Kezdhetik!”

Miután Mustang elhagyta a termet sűrü ceruzakopogások mellett megkezdődött az írásbeli vizsga. Mindenki remegett az izgalomtól hogy vajon hogy fog sikerülni az első megprobáltatás. Eközben Roy Mustang irodájában:

„Edward bizonyára őn is hallott az új fenyegetésről. A legfrissebb kémhírek szerint valaki ujjá élesztett pár embert és ezzel megsértette az alkímia legfőbb alapelvét az egyenértékűség elvét.”

„Azt akarja mondani, hogy ujjabb homunculus támadásra lehet számítani?”

„Pontosan. A maga és Alphonse feladata hogy megtalálják a törvényszegőt és hozzák ide a főhadiszállásra, valamint akadályozzák meg a homunculusok támadásait.”

„Igenis uram!Minden tőlünk telhetőt megteszünk.”- Ezzel Edo elhagyta az irodát és visszament az Alkimista Akadémia elé, hogy várja a lányait és Allal együtt Thomast.

„Al új feladatot kaptunk.”

„Tudom Roy engem is beavatott a részletekbe.”

„Akkor mostanában megint nem lesz nyugtunk, harcolhatunk éjjel nappal. Igaz?”

„Igaz Edo csak úgy, mint régen.”- mosolygott Al- „Nézd, ott jönnek.”

Nagy sikítozások, ugrándozások és örömkönnyek közepette rohantak le a lépcsőn Dorothyék és kórusban kiabálták:

„SIKERÜLT! Az írásbelit sikerrel teljesítettük. A gyakorlati ehhez képest semmi nem lesz!”

„Na jó akkor most elmegyünk ünnepelni, aztán elmegyünk a szállásra és pihenünk, különben nem lesz erőtők a gyakorlati vizsgára.”- mondta Edo

Ünneplés gyanánt mindenki kapott egy jó nagy fagyi kelyhet és mindenki szinte repült a boldogságtól hogy az első akadályt sikeresen leküzdötték.

5. fejezet

A vonat út

Reggel mindenki korán fenn volt, mert nem tudtak aludni az izgalomtól. Becsomagoltak és elindultak a fővárosba. A vonatuk hét órakor indult az állomásról. Miután elindult a vonat a peronon ott állt Winry és Tia akik, az egyre távolodó vonat ablakán kihajoló gyerekektől búcsúztak.

„A vizsga tíz órakor lesz, ha időben odaérünk, akkor még lesz időnk körülnézni egy kicsit.”-mondta Al

Ahogy haladtak a vonat rázkódása álomba szenderítette a gyerekeket. Alphonze és Edward pedig beszélgettek a múltról, és hogy mi lett volna, ha nem történik velük ennyi különös dolog, és ha annak idején nem hal meg az édes anyjuk. De egyszer csak hatalmas rázkódást éreztek és fékcsikorgást hallottak. A vonat megállt. A rázkódásra Dorothyék is felriadtak.

„Mi volt ez?”-kérdezte Nina dörzsölgetve szemeit

„Nem tudom de, hamarosan kiderül, mivel utána nézünk. Al!”

„Rendben!”-válaszolta Al és mindketten eltűntek.

Dorothy mint rangidős vigyázott Tomra és Ninára. Körülbelül tíz perc telt el mikor egy sikolyt hallottak. A vonat nem csak utasokat, hanem pénzt és aranyat is szállított. Mint később kiderült azt akarta ellopni pár suhanc alkimista. De mikor Dorothy meghallotta a sikolyt reflexszerűen nekiállt futni a hang irányába, mivel tudta hogy baj van.

„Maradjatok itt bármi is, történjen.”-szögezte le Dorothy mielőtt eltűnt volna a másik vagonba, és magára hagyta Tomot és Ninát.

De persze agodtak és féltek egyedül így követték őt, aki már két kocsival előrébb járt, hogy segítsen apjának.

„Nem megmondtam, hogy maradj ott?!”-kiabálta Edo

„De.”-hajtotta le a fejét Dorothy-„De féltelek téged és Al bácsit, és kíváncsi vagyok hogy mi történt.”-Amint ezt kimondta egy lángcsóva röpült el a feje mellett kicsit meggyújtva az „antennáját”. XD

Ekkor Dorothy eléggé felkapta a vizet, összecsapta a két tenyerét és letette őket a földre. Amint a földhöz értek kezei világoskék fény ragyogott be mindent és körülöttük minden megfagyott.

Kishián még Edot ás Alt is sikerült megfagyasztania Doronak. Mikor Nináék odaértek megrémülve álltak az ajtóban. A vonat ujjra elindult és megállt a fővárosi állomáson ott már várták a Rendbeliek és a rendőrök az elvetemült vonat rablókat. A rablókat hatalmas jégtömbben hozták le a vonatrol. A rendőrök és az alkimisták Edwardnak köszöngették a dolgot eközben Al kiosztotta Dorothyt.

„Nem volt bölcs dolog veszélybe sodorni a kicsiket és beleavatkozni. Komolyan meg is sérülhettetek volna.”

Időközben Edo is odaért.

„Ilyet többet ne csinálj még a végén rosszul sül el a dolog.”

„Apa és Al bácsi hivatalosan alkimista leszek, úgyhogy valahol kell gyakorolnom és amúgy is, megmentetem az életeteket!”-fakadt ki Dorothy pár könnycsepp társaságában-„Elegem van, hogy gyereknek néztek, fogjátok fel, hogy felnőttem és jobb alkimista leszek nálatok!”

„Elég! Fejezd be a hisztit!”-Kiáltott Edo és kishián felpofozta Dorothyt de, Al megfogta a kezét.

„Tudjuk, hogy felnőttél csak féltünk. Nem akarjuk, hogy rosszul cselekedj úgy, mint annak idején mi.”-mondta nyugodtan Al

„Apa”-szólalt meg Nina miközben apja ingujját ráncigálta-„Nem fogunk elkésni mennyi az idő?”

Edo előkapta az óráját és látta, hogy tíz perc múlva tíz óra az út pedig a pályaudvartól a központig fél óra.

„URAM-ATYÁM EL FOGUNK KÉSNI!!!!”-Kiáltott Edo és nekiálltak rohanni mindannyian.

4.fejezet

A kiképzés

Reggel fél hat van, minden csendes és az Elric házban mindenki…

„Ébresztőőőőőőőő!!!!!!!!!”-kiabált egyszerre Al és Edo-„Ébresztő lustaságok, aki az Alkimisták Rendjébe tartozik és akar tartozni, azoknak korán kezdődik az edzés.”

Dorothy, Nina és Thomas ásítozva és a szemüket dörzsölgetve jöttek lefele a lépcsőn.

„De még olyan korán van”-válaszolták kórusban

„Nem baj ti akartatok katonák lenni hát most megkapjátok a kiképzést és a tökéletes felkészítést, hogy kiválóan teljesítsetek a vizsgán.”-mondta Al

A gyerekeknek először tíz kört kellett futni a ház körül és meg kell hagyni nem kicsi az Elric család háza. Majd egy kis testedzés és alkímiai gyakorlatok végzése után pihenés kép öt órát kellett a könyvtárban tölteniük és olvasniuk a különböző alkímiai könyveket. A fárasztó napot levezetve egy kis gimnasztikával és öt kör futással zárták. A gyerekek a nap végén a vacsoránál már kishián elaludtak.

„Na mi az csak nem elfáradtatok?”-kérdezte vigyorogva Edo.

„Áh dehogy apa csak olyanok vagyunk, mint a hullák. Nem bírunk moccanni se.”-felelte Dorothy.-„Nagyon szadista módszereket alkalmaztok.”

„Ugyan mi ennél sokkal durvább kiképzést kaptunk egykor Izumi senseitöl.”-mondta Al

„Pontosan minket ott hagyott egy szigeten étlen szomjan és nekünk kellett megtalálnunk a módját a túlélésnek.”mondta testvérét követve Edo

„Igen és mikor másodszor tértünk vissza a szigetre akkor találkoztunk…”-kezdett mesélni Al de Edo nagyon szúrósan nézett rá mikor el akarta mondani hogy mi is volt a szigeten és inkább elhallgatott.

„Na most mindenki menjen pihenni holnap, ugyanis megint korán kelünk.”-mondta Edo

„JAJ NE!!!!!!!!!!!!!”-kiálltoták kórusban és elvonultak aludni.

Amint lefeküdtek az ágyba, azon nyomban elnyomta őket az álom. Az edzés így ment két hónapon keresztül a hónap minden napján és végre elérkezett április hónap utolsó napja.

„Sokkal erősebbek és ügyesebbek lettünk.”-mondta Dorothy

„Így már biztosan átmegyünk a vizsgán.”- mondta vidáman Nina

Boldogok voltak hogy vége a kiképzésnek és hogy holnap útrakelnek a fővárosba.

„Ma ünnepelünk”-mondta boldogan Tia-„Hisz szinte teljesen felnőttetek.”-mosolygott

„Bizony. De várjunk valaki, hiányzik. Hol van Thomas?-kérdezte Al

„Thomas!Tom! Hol vagy?!”-keresték a felnőttek és a lányok is majd Nina elcsitította őket, mert megtalálta. Tom kinn aludt az udvaron a cseresznyefa alatt a földön.

„Hát igen ő az, aki akár bármikor és bárhol képes elaludni”-mondta Edo nevetve, és vele együtt nevettek a többiek is Tom pedig összekuporodva aludt tovább a földön a fa alatt, hiszen teljesen kimerült az edzéstől….

3.fejezet

A behívó

„Edo gyere ide légyszives és igyekezz!”-kiabált Winry az emeletre

„Jövök, már jövök de mi ilyen font…-Edo elhallgatott amint meglátta Winry kezében a borítékot melyen az Alkimista Rend pecsétje volt. A levélben a következő állt.

"*"Tisztelt Elric család,

Ezen levélben értesítem önöket, hogy hivatalosan is behívjuk Dorothy, Nina és Thomas Elricet az Alkimisták Rendjébe hogy letegyék az Alkimista vizsgát és rendbeliek, valamint Nemzeti Alkimistaként szolgálják az államot. A vizsga május 1.-én lesz 10 órakor amennyiben nem jelennek meg a fentebb nevezet személyek automatikusan, elesnek az alkímia gyakorlásának jogától és soha semmilyen esetben, nem használhatják azt.

A vizsga letételéhez sok sikert kívánok.

Tisztelettel Roy Mustang"*"

„Mi áll benne?”- kérdezte kíváncsian Winry

„Behívták a lányokat és Thomast az Alkimisták Rendjébe nemzetisnek.”- ezzel Edward összegyűrte a levelet-„Mit képzel magáról ez a Mustang?! A gyerekek még túl fiatalok, ahhoz hogy az állam csatlós kutyái legyenek! Nem hagyom, beszélek Royal.”

„De szivem te sokkal fiatalabb voltál, mikor bekerültél a rendbe. Dorothyék viszont már idősebbek és jó alkimisták is és gondolom most még csak kiképzésre, jár…”

„Az teljesen más volt Win én nekem meg volt az okom hogy belépjek, az hogy megmentsem Alt. De nem és kész nem lesznek ilyen fiatalon rendbeliek!”- Mondta Edward félbeszakítva Winryt és csóválta a fejét.

„Edward tudom, hogy jó apa akarsz lenni de, lassan felnőnek, és nem vigyázhatsz rájuk mindig had, járják néha a saját útjukat ne légy ilyen szigoru hozzájuk!”- kiabált Winry

„Igaza van bátyo. Hagyd néha a saját útjukon járni őket.”- mondta a kertajtóban ácsorgó Al

„Csak nem akarom, hogy úgy járjanak, mint ahogy mi régen és…”

„Apa! Mi szeretnénk úgy élni, mint ti a mi korunkban.”- Dorothy, Nina és Thomas jelentek meg a konyhaajtóban.

„Nem tilthatod, meg mert az alkímia a vérünkben van.”- felelte Nina

„Nekem ezt apuval kell megbeszélnem de, én is menni szeretnék Edo bácsi”-mondta félve Tom és félig, elbujt Dorothy mögé.

„Majd mi vigyázunk Tomra!”-felelte erre Dorothy és Nina egyszerre.

„Én benne vagyok Thomas elmehetsz”- felelte mosolyogva Al.

„Ez az! Hallottátok!? Állami alkimista leszek!”- örvendezett Tom

„Al ezt nem mondhatod komolyan! Még nincs itt az…”

„Edward mi is fiatalok voltunk és tudom, hogy ők nem követik el a hibákat, mint mi.”-csitította Al a bátyát.-„majd jó alaposan felkészítjük őket és akkor nem lesz gond.”

Edward tudta hogy a három lurkó és Al ellen nem tehet semmit így hát engedett az akaratuknak és lesütött szemmel és a levelet szorongatva bólintott.

„Rendben ti akartátok de, nehogy azt higgyétek, hogy könnyű lesz a kiképzésetek. Május elseje mindjárt itt van és nektek addigra kitűnő formában, kall lennetek.”- mondta gonosz mosollyal az arcán Edo.

„Ez az !!!”- kiáltot fel Nina és Dorothy.

A lányok és Thomas nagy izgalommal feküdtek le este, hisz tudták hogy holnap kezdődik a kiképzés és tudták, hogyha hivatalosan is a rendbe fognak tartozni, akkor nem hozhatnak szégyent apáik nevére így minden idejüket tudásuk, és erejük fejlesztésére kell szánniuk de, sok kalandban is lesz részük, ami majd kárpótolja őket ezért…

Szereplők külseje:

Dorothy Elric: Egyik szeme kék másik az aranybarna, haja földígérő aranyszőke és egy fonatban hordja ritkán kiengedve, 16 éves, 168 cm magas, Automail – neki is a jobb karja, mint apjának.

Nina Elric: Kék szem, világos szőke hátközépig érő haját két fonatban hordja, 15 éves, 155 cm magas.

Thomas Elric: Barna szem, réz vörös haja rövid, 14 éves, 155 cm magas.

Tia Monrose: Sötét zöld szem, hosszú vörös haja afrofonásos, 29 éves, 170 cm magas.

Gondolom Edwardot, Winryt, és Alt nem kell bemutatni a többi szereplőt majd idő, közben megismeritek.

2.fejezet 2. rész

Automail

…Az ijetség még mindig nagy és Edo még mindig megdermedve áll a látványtól.

„Edward ne csak állj ott és bámulj, hanem segíts!”-kiáltott rá Winry

Edo ekkor feleszmélt és lehajolt Dorothyhoz. Winry gyorsan elszorította a vérző sebet és rohantak haza. Al és Tia pedig hazakísérték Tomot és Ninát. Otthon Winry és Tia ellátták Dorothyt, mire elállt a vérzés két óra telt el. Dorothy tulélte de nagyon kimerült és aludt. Két nap múlva felébredt. Keze helyén egy csonk volt tiszta hófehér kötéssel bekötve.

„Hol vagyok?”-Kérdezte Dorothy

„Itthon biztonságban.”-Válaszolta az ágya mellett ülő Edo akinek, szemei vörösek voltak a sírástól.

„Mi történt velem?”-kérdezte fáradtan pislogva Dorothy

„Nem emlékszel? Megmenteted Nina életét.”-Válaszolta büszkén mégis szomorúan apja. Kicsit még beszélgettek majd Edo lement az alsó szintre, hogy Dorothy nyugodtan tudjon pihenni. Kicsit később veszekedés hallatszodott.

„Nem lesz olyan, mint én! Nem akarom, hogy kiközösítsék!”

„De Edo akkor inkább éljen így kar nélkül?! Gondolj bele milyen élete, lenne?”-kiabált Winry

Dorothy ekkor már tudta, hogy róla van szó és nagynehezen kimászott az ágyból és lement.

„Apa ugytudom neked is kiskorod óta van automail karod. Vagy talán tévedek? Nekem is jogom van dönteni, hogy akarom vagy nem, azt hogy automail karom legyen.”-mondta Dorothy a lépcső aljában állva.

„Ez nem olyan egyszerű kicsim. Így milyen életed lenne?”

„Olyan, mint neked”-válaszolta Dorothy higattan és nézett végig apja kezén.

Edo csak hallgatott és csöndesen bólintót.

Két óra múlva Winry felkészítette Dorothyt a mütétre. Edo és Al fogták le, hogy ne ficánkoljon a fájdalomtól, de ettől függetlenül sokat mocorgott.

„Áh ez fáj kicsit óvatosabban!”

„Nyugalom mindjárt végzünk emlékszem apád egy kicsivel többet nyavalygott.”-mondta Winry és elmosolyodott Edward pedig, bevágta a durcát.

„Fogjátok le jól, mert most jön az utolsó simítás és ez a legfájdalmasabb. Na 1,2,3 és…”

„Ááhhh…”-kiálltot Dorothy

„na jó készen vagyunk.”-mondta Winry de, Dorothy ezt már nem hallotta, mert a fájdalomtól elájult. Edo a karjaiba vette és felvitte a lépcsőn az emeletre a szobájába.

„Jó éjt kicsi fullmetal.”mondta és megpuszilta lánya homlokát és becsukta az ajtót. Edo beletörődőt lánya sorsába…

Azóta nyolc év telt el és Dorothy Ninával együtt szomorúan de egyben vidáman gondolnak vissza arra a napra, mivel mindketten valamivel többek lettek.

Családfa

Ime a történetben szereplő családok rokoncági térképe. :) Katt a képre és megnézheted nagyobb méretben is.

2.fejezet -1.rész

Az új fullmetal

Edward Elric emlékezik pár szóban: „Mikor Dorothy megszületett már akkor tudtuk, hogy különleges, hiszen a bölcsek kövének jelével a hátán született. De idő közben, ahogy Ninával együtt cseperedtek olyanok lettek, mint Al és én. Alkimisták lettek ők is. Dorothynak viszont egyre különösebb képességei mutatkoztak meg.”

8 évvel ezelőtt

Reggel volt és Edo Winryvel a konyhában volt.

„Dorothy ma 8 éves és mit szolnál, ha elmennénk piknikezni?”

„Az jó lenne Edo ott legalább egy, kicsit pihenhetünk és a gyerekek is, ellenének végül is mi baj lehetne.”

„Rendben akkor szolok nekik és Aléknak hogy készüljenek.”

Délben a nagyerdő melletti kis tisztáson piknikeztek és megünnepelték Dorothy szülinapját. A felnőttek pihentek a gyerekek,Dorothy, Nina és Thomas pedig bújócskáztak az erdőben. Megbeszélték a játék előtt, hogy nem mennek túl mélyre az erdőben, nehogy elveszenek. A játék hevében Nina erről megfeledkezett és elbujt az erdő legmélyén. Dorothyék nem találták sehol és szóltak a szülöknek. Mindenki kétségbe volt esve, hogy vajon hol lehet.

„Nina, Nina hol vagy? Válaszolj!”-Vizhangzott az erdő.

Egyszer csak egy hatalmas sikoly szelte át a levegőt és mindenki nekiállt rohanni az erdő közepe felé. Dorothy volt a legközelebb és mikor odaért látta hogy Ninát körülvették a farkasok. Azt tudni kell, hogy Dorothy akármit megtenne húgáért még az életét is, feláldozná, azért hogy ne essen baja.

„Nina maradj nyugton, ne csinálj semmit, mindjárt itt lesznek apáék!”kiabálta Dorothy.

De hiába nem lehetett tovább várni, mert az egyik farkas támadásba lendült. Nina ismét felsikított és a félelemtől megdermedve észre sem vette, hogy Dorothy ott áll előtte és az ő jobb kezét harapta át a fenevad. Dorothy ezzel egyidőben felsikított a fájdalomtól és a felnőttek most már tudták, hogy merre keressék őket. Aztán az erdőt sejtelmes kék fény árasztota el majd egy újabb sikoly hallatszott. Az utolsó sikoly azért hangzott el, mert Dorothy alkímiát használt hogy eltüntesse a farkasokat. De mikor végrehajtotta a transzmutációt hogy, eltüntesse azt a farkast mely a kezét, harapta nem csak a farkas tűnt el örökre, hanem Dorothy jobb keze is tőből leszakadt. Dorothy vérbefagyva feküdt a földön és sokkot kapva az eget bámulta és mély levegőket vett. Nina ott volt mellette és magáhozölelve kiabált:

„Doro! Ne halj meg ne hagy, itt kérlek! Nővérem!!!”

Innen már tudták a felnőttek, hogy baj van és mikor odaértek látták is, hogy nagy a baj. Edo ért oda utoljára és mikor meglátta, hogy Dorothy a földön fekszik és hiányzik a karja lemerevedett, és könnyek szöktek a szemébe és csordultak le az arcán.

„Istenem!”-mondta hallkan- Miért pont ő? MIÉRT?!” …

1.fejezet

Emlékezés és az új történet kezdet

Ez a fejezet kicsit más, mint a többi mivel ebben a részben Alphonse mesél. A helyszín Alék nappalia ahol épp Alphonse nézi a régi képeket. Visszaemlékszik a régi kalandokra és elmeséli, hogy mi történt velük az óta mióta megmentették Shambalát. Olvassátok figyelmesen és remélem tetszeni fog…

Shambala megvédése után visszakerültünk abba a dimenzióba ahova Edo került, amikor megmentette az életem a bölcsek kövével. Akkor elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül vissza fogunk menni a saját korunkba a szereteinkhez.

Két hosszú évig tartott a kutatás mire rájöttünk a dimenziók közti utazás titkára. Miután visszatértünk folytattuk a megszokott életünket. Edward feleségül vette Winryt és született két gyönyörű lányuk Dorothy és Nina. Nina a fiatalabb és Edo a kicsi Nina Tucker után nevezte el, hogy így megmaradjon az emléke. Dorothy pedig egy különleges alkímiai rajzolattal a hátán született, ezt a rajzolatot a bölcsek köve elkészítésekor szokták használni. Tény és való nagyon különleges lány…

Kicsivel később Edoék esküvője után én is megtaláltam az igazit. Tia Monrose egy volt Homunculus, aki jó útra tért és mindig segít, ha szükségünk van rá. Kicsit olyan, mint amilyen Wrath volt. Külsőre viszont Izumi senseire hasonlít, de csak egy kicsit. Tianak és nekem egy fiunk született, Thomas.

Edo és én folytattuk az alkímia gyakorlását és már mind a ketten az Alkimisták Rendjébe, tartozunk.

De nem csak velünk történtek jó dolgok, mint például a szerelem és a család alapitás. A főnökünk Roy Mustang is megtalálta a szerelmet Riza személyében. Szerelmük gyümölcse egy önfejű ifjonc Millian Mustang.

De sajnos nem csak jó dolgok történtek. Sajnos valaki, akit a gonosz vezérel feltámasztott egy újabb generációt a Homunculusok közül, akik még kegyetlenebbek az előző nemzedéknél. Ez a személy nem más, mint Eszter Weit a fő Homunculus és ő a legvérszomjasabb mind közül. Célja hogy elpusztítsa az alkimistákat és átadja a világunkat az alvilág urának. De Dorothyéknak az a feladata hogy legyőzzék őt és a seregét, és ezzel együtt megmentsék a világot. És itt kezdődik az ő történetük…

Rövid tartalom…

Üdv ime egy rövid izelítő a történetből!

Edwardék története folytatódik… 20 év telt el a háború és Shambala megtalálása után. Nyugalom és béke honolt a népek között és Edward testvérével, Alphonzal együtt családot alapítottak de az alkímiával sem hagytak fel. Ez a történet a gyermekeikről szól, a következő alkimista nemzedékről kik ismét megmentik a világot, mint egykor szüleik tették. Edo és Winry lányai Dorothy és Nina Elric, Al és Tia fia Thomas Elric valamint Roy Mustang és Riza fia Millian Mustang. Négyöjüknek kell megállítaniuk a Homunculusok ujabb csapatát. Köztük a legveszedelmesebb homunculust, Esztert, a démon alkimistát, aki az alvilág seregeit vezeti harcba. Al felesége Tia is régen közéjük tartozott de megtért és már a jók oldalán harcol. A kis csapatot sokan segítik régi és új szereplők egyaránt. Például Nestja az alkímia papnője. Nestja birtokolja az alkimisták két ősi titkát az igazi bölcsek kövének a rejtélyét és a Főnixia csókot. A bölcsek kövét keresi mindenki, aki hatalomra vágyik de, nem tudják hogy a főnixia csók hatalmasabb nála. Ezt a mágiát csak Nestja családja ismert és azok, akiknek megmentették vele az életét. De ez a mágia halálos is lehet ezért Nestja számára tiltott csak bizonyos feltételekkel használható…

Remélem, felkeltetem az érdeklődéseteket és tetszeni fognak a történetek…

Puszi mindenkinek Mandalatündér

Köszöntő!!

Sziasztok!!!

Először is köszöntök mindenkit az oldalon másodszor el kell mondanom, hogy itt csak az én fanficton történeteimet olvashatjátok, és remélem, hamarosan felkerül az első történet is. Most egyelőre búcsúzok elsőként majd a történetek szereplőit fogom bemutatni.

Várjatok türelmesen. Puszi mindenkinek!